1. Nyilvánvaló, hogy a változás egyik oka az MSZP vezetésének fiatalítása, és nem utolsósorban az, hogy az új miniszterelnök munkáját az MSZP korábbi támogatói közül egyre többen méltányolják. Némi időbe tellett, míg a legnagyobb ellenzéki pártban tudatosodott, hogy az előzőeknél lényegesen keményebb ellenféllel van dolguk. Amikor erre rájöttek, rendkívül heves kampányt indítottak az új miniszterelnök ellen, egyelőre a várt eredmény nélkül.

2. Semmiképpen nem növelte a Fidesz népszerűségét a párt elnökének, a volt miniszterelnöknek a tartózkodása a parlamenti munkától. Lehet persze azt mondani, hogy nem akart a csatározásokban megkopni, arra azonban az európai demokráciák történetében alig van példa, hogy az ellenzék vezetője a választások után több mint három évig néma maradjon az Országgyűlésben. Ennek a tartózkodásnak esetleges előnyeinél lényegesen nagyobbak a hátrányai, hiszen a Fidesznek nincsen Orbán Viktorral összemérhető képességű politikusa, aki őt a parlamenti vitákban helyettesíteni tudná. Az ország első számú politikai színpadát teljesen átengedni a miniszterelnöknek, és nem kihasználni az ottani fellépés lehetőségét, nagy hiba. A politikusok képességeiről, vezetői alkalmasságáról, az ország érdekében tervezett elgondolásaikról sokan a parlamentben elhangzó felszólalások, viták alapján alakítják ki álláspontjukat.

3. Aligha segítette elő a Fidesz népszerűségét, sőt sokakban egyenesen visszatetszést kelthetett az MDF beolvasztása érdekében indított akciója. Orbán Viktornak természetesen igaza van abban, hogy sokkal könynyebb egyedül kormányozni, hogy a koalíciós párttal való állandó egyeztetés nehézségekkel, bonyodalmakkal jár, csak hát a megoldás nem az, hogy a korábbi testvérpártot különböző eszközökkel önállóságának feladására kényszerítsük. '99 óta folyamatosan hangsúlyozom egy másik jobboldali párt létezésének szükségességét, s erről a Fidesz politikusaival is számtalanszor beszélgettem, de nem hajlandók tudomásul venni, hogy van az országban egy középen (!) álló, a jelenlegi kormánypártoktól és a Fidesztől is idegenkedő tábor. Az MDF elleni rendkívül heves kampány, az MDF (katalizált) szétbomlása valószínűleg meghozza a gyümölcsét: ma már valóban csekély a valószínűsége annak, hogy 2006-ban Dávid Ibolyáék átugorják az 5 százalékos küszöböt. Ha pedig az SZDSZ ismét bejut a parlamentbe, akkor bizony nagyon nehéz lesz kormányt váltani. Ebből a szempontból figyelemre méltó Stumpf Istvánnak - kinek a szavára Orbán Viktor szerint érdemes odafigyelni - a Heti Válaszban megjelent kijelentése: "azt gondolom, hogy a... Fidesznek szüksége lenne egy stratégiai szövetséges pártra..., mely mozgósíthatná azokat is, akik kormányváltást szeretnének, de sosem szavaznának a Fideszre". Kár, hogy Stumpf csak akkor jutott erre a következtetésre, amikor már nem sokat lehet tenni.

4. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy egyes jobboldali újságírók arrogáns hangvételű, emberek méltóságát sértő cikkei nem váltanak ki ellenérzéseket az erre a stílusra érzékeny olvasókból. Lehetséges, hogy az ellenoldal megsemmisítését célzó írások a jobboldali polgárok elkötelezettségét tovább erősítik, egyesekben még a baloldali pártok, politikusok iránti gyűlöletet is fölszítják, s ennek hatására sokan legszívesebben kétszer vagy akár háromszor is elmennének szavazni, de hát nekik is csak egy szavazatuk van! Erős kétségeim vannak viszont, hogy a bizonytalanok táborából, a baloldal régi híveiből ezzel a fenyegető hangnemmel, a durva kitételekkel bárkit is át lehetne csábítani, sőt tartok attól, hogy még azokat a jóérzésű ingadozókat is elrettenti, akik hajlamosak lennének a Fideszre szavazni.

5. A megnyerni szándékozott szavazókban a Fidesz minden kákán csomót kereső, minden kormányelképzelést tagadó politizálása is ellenérzéseket kelthet. A gondolkodó szavazók körében bizonyára hitelesebb, meggyőzőbb lenne, ha időnként kompromisszumra, megegyezésre törekednének, és a kormány több javaslatát támogatnák. A társadalom, bár mindig meglehetősen kritikus a regnáló kormánynyal szemben, nehezen fogadja el, hogy a kormányoldal politikusai tök hülyék, míg az ellenzék frontemberei kiválóak, mindent jobban tudnak. Ez is biztosan szerepet játszik abban, hogy Stumpf Istvánék felmérése szerint a Fidesszel szembeni ellenérzések erősebbek, mint az MSZP-vel szembeniek.

6. A Fidesz és az értelmiség közötti kapcsolat megváltozott. A HVG egyik cikkében azt állította: az a tény, hogy a konzervatív értelmiségi körök a '98-as választás előtt a korábban erősen szabadelvű nézeteket valló Fidesz mellé álltak, nagymértékben segítette a párt elfogadását a jobboldalon. Ezen túlmenően egyes értelmiségiek a Fidesz vezetőivel folyamatos eszmecserében álltak. Lehetőségük volt kicserélni nézeteiket a párt politikusaival, megvitathatták velük elgondolásaikat, és ily módon némiképp segíteni tudták sikerüket a '98-as választáskor. Ez a kapcsolat, amely még a győzelem után is megvolt, az elmúlt években a mélypontra süllyedt. Ugyanakkor országos és helyi szinten is mind nagyobb szerepet kapnak az MSZMP régi, "megtért" káderei, akiknek mindent megbocsátunk, ellentétben azokkal, akik még nem "világosodtak" meg. Jómagam mindenféle rossz érzés nélkül beszélgetek, vitatkozom egyetemünk régi vezető pártfunkcionáriusaival, még azzal a kollégával is, aki hosszú évtizedeken keresztül megakadályozta, hogy tanszéket kapjak, de viszolygást kelt bennem, ha az MSZP-ből valamilyen okból félreállított, a '94-es győzelmet bukfencekkel ünneplő polgártársam prédikál nekünk a Hír TV-ből. Az a gyanúm, hogy a tőlem balra álló emberekben ezek az érzések még erősebbek. Hogy a jobboldalnak, a Fidesznek és magának Orbán Viktornak valóban hasznos volt-e, hogy ezekkel a körökkel lényegében megszakította a kapcsolatot, nem tudom. (Itt most eltekintek az utóbbi hetekben történt találkozásoktól.) Azt viszont kétlem, hogy a munkáját felelősséggel végző politikus nélkülözhetné azokat az alkalmakat, amikor beszélgethet olyan emberekkel, akik nem ácsingóznak különböző magas pozíciók után, és őszintén el merik mondani véleményüket. Mindezzel szorosan összefügg, hogy a konzervatív értelmiségnek a két polgári lap összevonása után gyakorlatilag nincs lehetősége arra, hogy a jobboldali orgánumokban kifejtse véleményét, esetleges kritikáját, és javaslatokat tegyen. Így azok, akik nem adták fel, és nem kívántak elnémulni, kénytelenek észrevételeiket a nyitottabb baloldali és/vagy liberális lapokban közölni.

7. Végül néhány szó a kritikáról. Teljesen téves az a jobboldalon gyakran hangoztatott nézet, hogy vigyáznunk kell a bírálatokkal, nemtetszésünk kifejezésével, mert ez az "ellenség malmára hajtja a vizet". Mintha ezt a tételt valamikor nagyon régen, különböző diktatúrákban már hallottuk volna! Tessék mondani, milyen kár érte az MSZP-t azzal, hogy közírói, jeles értelmiségei a legkeményebben támadták a néhány évvel ezelőtti vezetőket, a párt, a kormány politikáját, semmittevését, és ma sem fojtják véleményüket magukba? Mintha a legutóbbi közvélemény-kutatások nem azt jeleznék, hogy ezzel valamiféle kár, természeti csapás érte volna pártjukat.

A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja