"Van sapkád, nincs sapkád!”
bal 2005.11.09. 20:32
Meg kell tenni azokat a lépéseket, melyek a nemzet hosszútávon fenntartható fejlődéséhez szükségesek, de mindenek előtt felelőséggel látni kell, hogy a magyar gazdaságnak nem a mindenáron és minél gyorsabban „az eurozónába való menekülés” a kulcseleme, hanem a fejlesztések fontosabbak. Ennek pedig - kevésbé fejlett országokban - szükségszerű kísérője a költségvetési deficit. Ami jóval kisebb lenne, ha a legolcsóbb politikai demagógiától mentesen lehetne dönteni privatizációs kérdésekben, vagy ha a létfontosságú reformokat az előző időszakban végrehajtották volna.
Az elmúlt hetek országos híre, hogy úgymond „napvilágra került” az államháztartás GDP arányos hiánya, és veszélybe került az Euro bevezetésének dátuma.
Mit is mond ez számunkra, az egyszerű emberek számára? Hát így első olvasatban nem sokat. Sokan még azt sem tudják, hogy mi az a GDP hiszen az országban nem mindenki közgazdász. Nem hiszem, hogy az ABC-be menet a GDP helyzetéről elmélkednek a családanyák. Számukra és számunkra más szemszögből érdekes hír ez.
Sokfélét hallunk: hogy csődközelben az ország, ugyanakkor azt is halljuk, hogy a kiadásokat növelnék, mert keveslik az adócsökkentést, a szociális támogatásokat, a bérek emelkedését. A „Van sapkád, nincs sapkád!” klasszikus esete áll fenn.
Az ország infrastruktúráját rohamléptekkel kell fejleszteni (autópálya, szennyvízkezelés, korház felújítások stb), ugyanakkor, emellett a béreknek is nőni kell. Az állami intézményrendszerek (egészségügy, oktatás, hivatalok) sem a leghatékonyabbak, és nem mellékesen az unió is komoly, és olykor túlzó feladatokat, előírásokat ró ránk. S a hab a tortán, hogy a privatizációt zsigerből elvetik, mindegy, hogy milyen megfontolásból kell bevonni a magántőkét, az eleve rossz. Arra nem gondolnak, hogy például a háziorvosi rendszert is magánosították, mégis működik? Mintha a gyerekkorom egyik megmaradó karikatúráját látnám magam előtt, mikor egy elhízott szivarozó tőkés ül a földgömbön. itt is túlzóak az arányok, mint a konzervatív oldalról jövő kritikáknak, csak tudni kell, hogy a túlzás, a tulajdonságok aránytalan ábrázolása az maga a karikatúra.
Szóval itt vagyunk egy olyan soktényezős feladatcsokor közben, amit meg kell oldani, csak az nem mindegy, hogy hogyan. A kormány a fent említett problémákra ad választ. Akárhogyan is vannak kritikák: jelenleg épülnek az autópályák, van olyan egészségügyi ellátó rendszer mely megfelelő hatékonysággal, színvonalon látja el feladatát, a háziorvosi rendszer, de már van olyan kórház is mely megfelelő szabályozás mentén jobb hatékonysággal, ezáltal költségtakarékosan üzemel, ilyen a Budai Gyermek Kórház (forrás: Info Rádió, 2005.09.23.), s mindenki a pénztárcáján érezheti az adórendszer folyamatos kedvező átalakulását, a családi pótlék, vagy a szoc.pol (gyermekek után járó lakásvásárlási támogatás) növekedését.
Mire kíváncsiak az emberek? Az egyszerű ember azt érzékeli, hogy a munkával – és itt kiemelném a munka szót – megkeresett forintjáért mit és mennyit kap, hogyan tudja a családját eltartani. A család fenntartásához mennyivel járul hozzá az állam, mennyi a családi pótlék stb. Ha egészségügyi ellátásra kényszerül, mindent megtesznek-e érte, akár „hálapénz” nélkül is. Hát ezek azok a kérdések, amik igazán foglalkoztatnak bennünket.
Ugyanakkor egy bulvárlap címlapjáról egy olyan politikus néz le ránk (ellenzéki vezér), aki be sem jár a munkahelyére (a parlamentbe), és ezt ha ugyan átvitt értelemben is, a térség hasonló gyümölcsös politikusa is megteszi, az számomra elfogadhatatlan, és megkérdőjelezi az általuk megfogalmazott vélemények hitelességét.
Meg kell tenni azokat a lépéseket, melyek a nemzet hosszútávon fenntartható fejlődéséhez szükségesek, de mindenek előtt felelőséggel látni kell, hogy a magyar gazdaságnak nem a mindenáron és minél gyorsabban „az eurozónába való menekülés” a kulcseleme, hanem a fejlesztések fontosabbak. Ennek pedig - kevésbé fejlett országokban - szükségszerű kísérője a költségvetési deficit. Ami jóval kisebb lenne, ha a legolcsóbb politikai demagógiától mentesen lehetne dönteni privatizációs kérdésekben, vagy ha a létfontosságú reformokat az előző időszakban végrehajtották volna.
-bal-
|